Eredeti tenyésztésterülete Norvégia nyugati partjaitól az északi területekig terjedt, majd tért hódított előbb Svédországban, azután Dániában. Ma Norvégia, Dánia és Svédország honos pónifajtájának tartják, amely kitűnően alkalmazkodott kialakulási helyének természeti viszonyaihoz.

A Svédország, Norvégia és Finnország vonulatában, csoportokban élt Przewalski féle ló egyenes leszármazottjának tekintik. Ezen területen a vadlovak minden bizonnyal legalább 2000 éven át előfordultak. A Przewalski lóhoz való genetikai közelségére utal az a világosító gén, amelynek hatására a fjord lónál is világosabbak lesznek a pofák, a lábak belső felülete, a hasalj.

A fjord ló a Dél-Skandináviában honos egykori gudbransdal ló kisebb változatának tűnik. A vikingek a IX-X. században állítólag hátaslóként használták.

A vadlovakhoz való relatív közelségégét mutatja az azokra jellemző erős hátszíj, a vállkereszt előfordulása a lapockán, a zebroid csíkozás a lábakon, és a szarugesztenyék gyakori hiánya. Ide sorolhatnánk a felálló sörényt is.

A fajta szervezett tenyésztése 1864 óta folyik Norvégiában. Ebben az időben alapították máig fennálló vonalakat a Bergfast, Hakon Jal és Qyarblakken nevű mének, amelyek a fajtává válásban is döntő szerepet játszottak.

Az első ménes-könyvét az 1900-as évek elején adták ki. Az eredeti tenyésztő szervezete is Norvégiában van, amelyet a Norvegisches Pferdecenter néven, Starum, Lena Norvégiai székhellyel jegyeztek be. Ez a szervezet munkálkodik a nemzetközi szövetségek összefogásán is. Ennek a neve Fjord Horse International.

A norvéggal azonos jelentőségű, és értékű tenyésztés folyik Dániában. Tenyésztő szervezetének neve Fjordhesteavlen i Denmark.

A nyugat-európai országok többségében van helyi tenyésztő szervezet. Magyarországon a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója.

Külleme

A lónak egészen sajátságos a megjelenése, amennyiben kissé nehéz, de nem burkolt, száraz feje van. Homloka lapos, szemei nagyok, fülei középhosszúak. Nyaka rövid, esetleg középhosszú, középmagas illesztésű, egyenes. Erős torokél jellemzi. Ennek, továbbá az egyenes nyaknak kedvezőbb benyomásúvá tételére szokták a sörényt 10-15 cm hosszúságban ívelt formában nyírni. Középhosszú, inkább lapos hátba nyúló mar jellemzi. Meredek a lapockája. Háta hosszú, amit az előnyös málha rakodás miatt kívánatosnak tartottak, amikor fő hasznosítási területe a málhás hasznosítás volt. Ágyéka közepes hosszúságú, erős. Fara terjedelmes, gyakran oly annyira, hogy terjedelmes lesz. Viszonylag rövidek a lábai és az erős dongasággal társulva, fent említett barázdált farral tömzsi megjelenésűvé teszi a fjord lovat. Megkövetelik a szabályos lábállásokat és a tiszta jármódokat. A bokaizületek, a csánkok jól fejlettek, és hátulról is, oldalról is eléggé szélesek. Kicsi, gyengén hajlott csánk negatívan értékelendő. Egyébként ugyanazon értékelés alá esnek, mint más lófajtáknál.

A lábközépnél ügyelni kell a hosszúságra, átmérőre, körméretre, valamint a tisztaságra és szárazságra. Csontkinövés nem fordulhat elő. Acélos szervezetű fjordoknál az inak tisztán láthatók. Rövid, széles lábközép az előnyös. A bokaizületek és a csüdök szélesek, vastagok és hibátlanok. A csüd elölnézetből hosszabb, mint egy normál pata hegyfali része. Manapság előnyben részesül a kissé hosszabb csüd, de ez semmi esetre sem lehet vékony. A szűkült pata nem ritka, és a fajta gyakran hajlamos a bakpatára. Küllemi bírálatoknál döntő szempont a pata minősége.

Méretei

Az utóbbi 50 évben a fajta méretének növekedése figyelhető meg. A múlt században még 125-128 cm marmagasságúnak írták le a fjord kislovat, majd 130 centimétert meghaladónak ma.

Bottal mért marmagasság                                     133-144 cm

Szalaggal mért marmagasság                               144-150 cm

Övméret                                                                  170-190 cm

Szárkörméret                                                               19-20 cm

Színe

A fjord ló színe egészen sajátságos. A Közönséges fakó valamelyik árnyalatát mutatja, ami az utóbbi években egyre világosodik. Ma már feltűnően világos fakók is előfordulnak. Különös jellemzője a fekete (sötét) hátszíj, amelyik valójában a tarkótól indul. Az üstök közepe fekete, a két széle fakó színű. A sörény hasonló, vagyis közepe fekete. Két széle a fedőszőrökkel azonos színű. Következik a fekete hátszíj, amelyik folytatódik a farok szőrzetben. Ennek közepe szintén fekete, két széle pedig a fedőszőrök színével harmonizál.

A combok belső felülete, a mellső lábak, és a hasalj egy világosító génnek köszönhetően egészen elhalványul, piszkos fehérre változik. Minél világosabb fakó a ló, annál kifejezettebben lesznek mosott színűek az előbb említett testtájak.

Értékmérő tulajdonságai, használhatósága

A fjord ló határozottan szélsőséges klímán kialakult, ahhoz tökéletesen alkalmazkodott pónifajta. Konstitúciója kiváló, munkabírása, igénytelensége páratlan.

Kiemelik különleges jóindulatát, tanulékonyságát, és kellemes temperamentumát. Ezek a tulajdonságok párosulva a tartás és takarmányozással szemben támasztott mérsékelt igényével manapság nagyon kedvelt mindenes lóvá teszik.

A kocsis, a lovas tudásával szemben hosszabb pihentetés után sem támaszt nagy igényeket, így a hobbi célból lovat tartók között nagy kedveltségnek örvend. Eredeti hazájában a család mindenes lovaként kezelik, igény szerint lovagolják, vagy fogatolják. Ezen túl csak a legelőn tartják. Istállózott tartása szinte ismeretlen.

A legutóbbi időben lovaglási tulajdonságokra is szelektálják, külföldön erőteljesebben, mint eredeti hazájában. Vérmérséklete miatt nagyon jól megfelel a terápiás lovaglás céljaira. Lovaglás és egyéb tevékenység közben a lónak bizalomgerjesztő benyomást kell tennie. Ez nagyban függ a környezettől, ezért a kedélyállapot az egyik legnehezebben megítélhető tulajdonság. Az értékelésnél fontos a jó mozgás. Lépésben és vágtában jól halad előre, kiegyensúlyozott mozgással galoppozik. A fjord ló széles szügyéből eredendően széles léptű, de járása sohasem dülöngélő.

Kifejezett értéke nagyfokú fajtatisztasága. 1850 tájékán kísérelték meg testnagyság növelése céljából különböző fajtákkal keresztezni, de miután egészen rövid idő alatt bebizonyosodott ennek kedvezőtlen hatása felhagytak vele. Szigorú fajtatiszta tenyésztéssel tartják fenn 1864 óta. Speciális színe is az értékmérő tulajdonságai közé tartozik. Az utóbbi időben a világos színárnyalatúak terjedtek el, és a nemzetközi tenyésztő szervezete máris jelezte a fajtára eredetileg jellemző sokféle fakó árnyalat megőrzésének fontosságát. Ez azért lényeges, mert egyetlen más lófajtánál sem ismert a fjordéhoz hasonló fakó színeződés.

Elterjedtsége, állománynagysága

Norvégiában 7000 lovat tartanak nyílván, ebből 970 a tenyészkanca és 70-80 között változik a tenyészmének száma. A különbséget az évjárati csikók, a heréltek és a sportban foglalkozatott fjord pónik teszik ki. Dániában 6000 a törzskönyvi ellenőrzés alatt tartott kancák száma. A svéd állományról nincsenek hitelt érdemlő forrásaink.

A fajta kifejezetten népszerű Németországban, ahol kedvelt hobbi lóként tartják. Állomány nagysága néhány száz kancára tehető.

Magyarországon másfél évtizede jelent meg, mint erdészetben kiválóan használható igás ló. Szerepet kapott a muraközi ló regenerálásában, sőt felhasználásával tenyésztették a gyermeklovagoltatás céljára nagyszerűen bevált tengelici kislovat. 1998-ban a nem igás célú hasznosítása is megkezdődött. A Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete 2000-ben 10 tenyészkancát, 2 mént és közel ennyi évjárati csikót tartott nyilván.

Oldal: A Fjord kisló
Tudj meg mindent a pónikról! - © 2008 - 2024 - mindentaponikrol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat